Az a feladatunk, hogy valódi tehetségeket formáljunk, akikben megvan a mesterré váláshoz szükséges képesség, s ne foglalkozzunk a tehetségtelen középszerrel.

Liszt Giovanni Sgambatinak
Csóka Béla

Csóka Béla

Budapest, 1898. július 4. – Budapest, 1972. július 2.

Operaénekes (bariton), énektanár. Zenei tanulmányait 1917-ben Jakoby Antal magán zeneiskolájában kezdte. 1918-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára. Tanára Sík József lett. Három előkészítő- és két akadémiai tanfolyamot végzett el Sík József legendás iskolájában. Emellett hangképzést Szabados Bélánál, színpadi játékot Hegedűs Gyulánál tanult. Záróvizsga koncertjén 1923. június 13-án Rossini A sevillai borbély című operájának első felvonásából énekelte Figaró szerepét, Pataky Kálmán (gróf Almaviva) közreműködésével.
 
Az állami művészi oklevelét 1923 júliusában kapta kézhez. Ezután az Operaház szerződtette, majd két év múlva az 1921 óta állami tulajdonú Városi Színházhoz került (az Operaház és a Városi Színház korábban különálló együttesei nem olvadtak teljesen össze, de a két színház vezető magánénekesei sűrűn szerepeltek mindkét épületben. Financiális okok miatt 1925-ben a két állami színház irányítását kettéválasztották). 1933-tól 1944-ig a Debreceni Városi Színház tagja. 1941-től ismét a budapesti Operaház művésze 1948-as nyugdíjazásáig.
 
1936-ban Dohnányi Ernő meghívta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára óradíjas tanárnak. Először a középiskolai énektanárképző, valamint a tanítóképző-intézeti tanfolyamon magánéneket, később az ének tanszakon hangképzést tanított 1966 tavaszáig, amikor nyugdíjba vonult. 1950–51-ben a Színművészeti Főiskolán is tanított éneket és hangképzést.
Gyönyörű orgánumú tanár volt, aki a hangképzés és az éneklés technikájának minden csínját-bínját ismerte. 1964-től ismét szerepelt a Debreceni Csokonai Színházban; itt ünnepelték meg 40 éves művészi jubileumát (Verdi Traviata című operájában Germont szerepét alakította). Több amatőr együttest vezetett. Legismertebb szerepei: Valentin (Gounod: Faust); Marcel (Puccini: Bohémélet); Figaro (Rossini: A sevillai borbély).
 
Szirányi Gábor