Nem túlzok, amikor azt mondom: mindent, amit zenészként elértem, Weiner Leónak köszönhetek…. Számomra mindig Weiner volt és marad is „a zenész" kiemelkedő mintaképe.

Solti György

Csengery Adrienne

Amberg, Németország, 1946. január 3.

Csengery Adrienne szoprán énekesnő 1946-ban született a németországi Ambergben. Ötéves korában Szegeden élt, ahol már ekkor felfigyeltek zenei képességeire, és még iskolai tanulmányainak megkezdése előtt oktatni kezdték az ottani zenei szakközépiskolában. Hétesztendős korában hegedülni is elkezdett, majd Budapesten folytatta iskolai, valamint zenei tanulmányait. Meghatározó élményt jelentett számára a Hannig zeneiskola (Hannig Pál és Takáts Alice vezetésével), valamint a Lorántffy utcai általános iskola, amely a nagy hírű zeneiskolával együtt rendszeres énekkari munkát és tízéves korától szólószerepekben való fellépési lehetőséget is biztosított Cengery Adrienne számára.

A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban Katanics Mária vezetésével tovább folytatta a kóruséneklést, és ezzel párhuzamosan a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola oboa szakára is járt, Szeszler Tibor növendékeként. 1963-ban a gimnáziumban megalakult „Szilágyi Trió" (Csengery Adrienne, Vírbíró Judit, Zsadon Andrea) elnevezésű együttesükkel megnyerték a Televízió „Ki mit tud?" vetélkedőjét. Gyermekkorától tudatosan készült a szólóénekesi pályára, ezért csak tizenhat éves korában, fokozatosan kezdte el hangjának képzését Kerényi Miklós vezetésével. Széleskörűen megalapozott zenei felkészültségének köszönhetően tizennyolc éves korában rögtön felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Kutrucz Éva lett a főtárgytanára. Rendkívüli jelentőségű volt számára a Főiskolán Bakki József korrepetitorral folytatott munkája, amelynek során megtanulta az operarepertoár legfontosabb szerepeit, és közel került a kortárs zene világához is. Ekkor az opera tanszakon Lukács Miklós oktatott szerepgyakorlatot, Mikó András pedig színpadi játékot. Neki köszönheti első operai meghívását, a Figaro házassága Fanchette szerepére, amely egyben operaházi debütálását is jelentette. 1970 óta az Operaház magánénekesnője. A hatvanas évek legvégén kezdődött együttműködése Réti Józseffel és Lovro von Matačićcsal, aki számos alkalommal meghívta többek között Monteverdi Vesprójának, Gluck Orfeójának és Mozart Requiemjének szólószerepeibe. A hetvenes évek elején tagja lett a Mihályi András vezette Budapesti Kamaraegyüttesnek, amely a kortárs repertoár előadásainak bázisa volt abban az időben. Pályája indulásakor két jelentős nemzetközi versenyen aratott győzelmet (s'Hertogen bosch, 1973 és Párizs, 1974, Fauré énekverseny) és ezzel megindult európai karrierje is. 1974 és 1977 között a müncheni opera tagja volt, de rendszeresen fellépett más jelentős operaszínpadokon is, például Glyndebourne, London, Milánó, Bayreuth, Berlin, Hamburg, Palermo, Amszterdam stb.

Csengery Adrienne előadóművészete a magyar és egyetemes zenetörténet szempontjából igen fontos művek ihletője lett. Mint Halász Péter írja Kurtág Györgyről szóló kismonográfiájában: „...Az ismét megtelt énekhangtól és az ideális előadótól, Csengery Adrienne-től nem akart Kurtág elszakadni, és a nyolcvanak évek első felében sorra születtek meg az új vokális ciklusok." Csengery vitte világsikerre A boldogult R. V. Truszova üzeneteit, az Eszká-emlékzajt, a Jelenetek egy regényből, a József Attila töredékek, a Requiem a kedvesért című műveket és a Kafka-Fragmente című ciklust.

Néhány esztendeje visszavonult az aktív énekesi pályától. Tanári tevékenysége mellett a Magyar Zenei Tanács elnöke.

(Mácsai János)